Angol bulldog

Leírás

A mai bulldog ősét Angliában, a XVI-XVII. század körül tenyésztették ki bikák terelésére és őrzésére, valamint bikaheccek és medvevadászatok során vették nagy hasznát. A XIX. századra eredeti feladata visszaszorult, a szelídítése érdekében a mopsszal keresztezték, így alakult ki a ma is ismert változata.

Ami igaz, az igaz, ahogy a mondás tartja erről a kutyáról: "annyira ronda, hogy már szinte szép".

Zömök, robosztus, „tömör gyönyör” testfelépítés jellemzi. Koponyája nagy, lekerekített. Kicsi fülei magasan tűzöttek, szemei alacsonyan ülnek, nagyok és sötétek. Lábai rövidek, de annál izmosabbak, háta a vállától a farka felé keskenyedik. Nyaka rövid és vastag. Járása jellegzetes, akárcsak maga a kutya, kissé groteszk, ferdén, oldalazva halad előre. Szőre rövid és testhez simuló, színe a bézstől a sötétbarnáig terjed.

Tulajdonságok

Megosztó kinézete ellenére egy nagyon szeretnivaló és engedelmes kutyus. Játékos, közvetlen, rendkívül intelligens, gazdájához ragaszkodik és messzemenőkig hűséges. Megfontolt és kiegyensúlyozott, lakásban is bátran tarthatjuk, mert szeret a családja közvetlen közelében lenni. Talán az egyik „leggyerekbarátibb” kutya, végtelen türelemmel áll hozzájuk. Vadászösztöne egyáltalán nincs, ezért más állatokkal is békében megfér. Ha azonban küzdelemre kényszerül, felébred benne a bulldogok harciassága, elszánttá és vakmerővé válik, és – bár nem gondolnánk róla – a végsőkig küzd. Nevelése nem nehéz, rendkívül érzékeny gazdája hanghordozására, hangulatára is. Ennek ellenére nála is a következetes és határozott nevelés a legcélravezetőbb.

Szőre nem igényel sok ápolást, őt is csak a vedlési időszakban kell néha fésülgetni. A meleget rosszul tűri. Mozgásigénye alacsony, és figyelni is kell rá, hogy eleget pihenjen, mert hajlamos „túlmozogni” magát.